Az ókor hét csodája

  A phároszi világítótorony

A világ hetedik csodája - A tenger alatt végzett régészeti kutatások közül megkülönböztetett figyelemmel kíséri a világ az egyiptomi nagyváros, Alexandria partjai elott vezetett expedíciókat. Sokan az ott folyó munkálatoktól várják, hogy napfényre kerüljön a világ egyik csodája, a phároszi világítótorony.Alexandriai világítótorony
Az alexandriai világítótorony Kr. e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharos szigeten. Először mint a kikötőt jelző szimbólum, később világítótorony lett belőle.
Magasságát 115 és 135 méter közöttire becsülik, sokáig a Föld legnagyobb, ember által készített építménye volt. 
Az alexandriai partszakasz veszélyesnek bizonyult a zátonyokkal teli partszakasz miatt, így szükségessé vált valamilyen jelzőrendszer építése. Kr. e. 290 körül I. Ptolemaiosz Szótér kezdte el a világítótorony építését, majd fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz fejezte be.
A világítótorony terveit Szosztratosz, Euklidesz kortársa rajzolta meg. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen. De az építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”.
Hatalmas kőtömbökből épült és három részre lehetett tagolni: az első a talapzat, egy négyzet alakú emelet, amely 55.9 m magas volt, a belsejében egy hengerszerű üreggel. Ezt egyfajta "liftaknaként" használták, amelyben a tűzhöz szükséges anyagokat juttatták a torony tetejére. A középső egy nyolcszögalapú szint, mely majd 30 m magas volt. A harmadik szint pedig, amelynek alakja egy körhöz hasonlatos, 7 m magas volt, nagy tükrök voltak benne, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat.

  Pheidiász Zeusz-szobor 

A következő helyszín Görögország, Olimpia. Kedvelt látogatási helynek számított Pheidiász Zeusza-szobra. Kallimakhosz azt írja:, hogy a szobor 37, 5 láb magas, a trónus maga 30 láb és az alapzat 3 láb volt; ez összesen kb. 12,5 m. A leírások szerint Zeusz ruhája és haja aranyból készült, testének fedetlen részei elefántcsontból, a trón ébenfából és drágakövekkel kirakott cédrusból. „ Valahány ember e szobor elébe járul –írta Dión Khrüszosztomosz-, légyen bár mélyen elcsüggedt, megfeledkezik mindenről, ami az emberi életben szörnyű és gyászos.” Más így írt róla: Az emberi kéz alkotta szobrok közt nem volt nagyszerűbb és csodálatraméltóbb.” Ez a szobor nemcsak a görögök főistenét, hanem Hellász gazdagságát is ábrázolta, szimbolizálta. Zeusz trónjába vésett képek, a görög mitológia jeleneteit ábrázolták, főként a görög-perzsa háborút. A szobor sorsáról nem tudunk bizonyosat. A templom állítólag i. sz. 426 táján leégett, de egyes források szerint addigra már lerombolták a műalkotást.A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 35 méternél.
A szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte az apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.
Az építkezés i. e. 302-ben kezdődött. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték meg, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg. Magassága körülbelül akkora lehetett, mint New York-i Szabadságszobor.

 Artemisz temploma

Artemisz a görög mitológiában a vadászat istennője, akinek Epheszoszban szentélyt emeltek a krétai Khersziphrón tervei alapján a Kr. e. 570 és 550 között. Más források szerint építését csupán ekkor kezdték el, és mintegy 100 évig tartott. A templom egy kis erő közepén magasodott, amelynek helyét ugyan a régészek megtalálták, ám annyira elpusztult, hogy sokáig nem lehetett dűlőre jutni a templom alaprajzát, és oszlopainak elrendezését illetőleg. Mára úgy gondolja a tudomány, hogy 130 m hosszú, 70 m széles derékszögű csarnok volt 128 darab egyenként 20 m magas márványoszloppal, a falakon domborművek, és magában az épületben szobrok százai díszlettek.Időszámításunk előtt 550-ben emelték a lenyűgöző látványt nyújtó márványtemplomot, Artemisz istennő tiszteletére.

Artemisz temploma az ókori Epheszoszban volt, körülbelül 50 km-re a mai török Izmir várostól. Az eredeti templomból (ami az ókori világ hét csodái közé tartozott) semmi sem maradt fenn az utókornak.Az épületet 120 évig építették. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlopok tartották a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be.

Philón a következőket mondta a templomról: „Láttam Babilon falait és a Szemiramisz Függőkertjeit, az olimpiai Zeusz szobrát, a Rodoszi Kolosszust, a hatalmas piramisokat és a Mauzóleumot. De amikor megláttam Epheszusz templomát, ahogyan kiemelkedik a felhőkből a többi csoda árnyékba borult mellette.”A templom alapozására különös gondot fordítottak, ugyanis ezen a vidéken igen gyakoriak voltak a földrengések. Éppen ezért az új szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is enyhíti.

A templom felépülése után igazi turisztikai attrakcióvá vált: számos király, kereskedő, zarándok látogatta meg és hozott különféle ajándékokat a templomnak.Kr. e. 356. július 21-én a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Hérosztratosz nevű ember gyújtotta fel a templomot és a tűzben lelte ő maga is halálát.
A monda szerint a templom leégésének az éjszakáján született Nagy Sándor. Plutarkhosz szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára.

  A rodoszi kolosszus

Az ókori források szerint a szobor mindössze 70 könyök magas volt, ami nem több 35 méternél, ami azt jelenti, hogy a szobor lábai között nem lehetett 1000 lépésnyi távolság. Azonban a valóság az, hogy Demetriosz későbbi makedón király Kr. e. 305-ben ostromolni kezdte Rodosz kikötőjét, ahonnan azonban kénytelen volt visszafordulni, így a városiak Héliosz Napistennek szobrot akartak emelni győzelmük emlékére. Khárészt bízták meg a feladattal, akinek Demetriosz hátrahagyott felszereléséből kellett megépítenie azt. Kr. e. 290-ben el is készült vele, azonban 63 évvel később egy hatalmas földrengés a szobor térdeinél fogva romba döntötte azt. 900 évig hevertek a szobor maradványai a kikötőben, mígnem 653-ban az arabok Szíriaba vitették a darabokat, ahonnan nyomuk vezett. Mauszolosz király síremléke 
Ez az épület is az ókori Görögországhoz kapcsolódik, Halikarnosszoszhoz. Mauszolosz király és felesége, II. Artemiszia uralkodása alatt élte fénykorát az a görög város. A király síremlékét már élete folyamán elkezdte építeni, alighanem az egyiptomi királysíroktól merítve az ötletet. 50 m magas volt, és 36 oszlop tartotta, amelyek között oroszlánok szobrai "álltak őrt”. A belső térben egy cella húzódott, a tetején pedig a királyi pár szobra állt. Sorsa a XII. század környéken beteljesedett: lerombolták, és a darabokat elhordták építőanyagnak. A királyi pár szobra azonban még mindig látható a mai British Museumban A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 35 méternél.

A szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte az apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.Az építkezés i. e. 302-ben kezdődött. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték meg, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg. Magassága körülbelül akkora lehetett, mint New York-i Szabadságszobor.A kolosszus bronzból épült és kövekkel volt kitömve. Állítólag a város tenger felőli bejáratánál állt, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon. A szobor építésénél – a feljegyzésekből tudjuk – 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel.

Maga a szobor 33 méter magas volt, és egy 15 méteres talapzaton állt. Kr. e. 225-ben erős földrengés rázta meg Rodoszt, a szobor egyik lába összetört, és ennek a következtében maga a szobor összedőlt. Rodosz lakosai újra akarták építeni, sőt III. Ptolemaiosz király anyagi segítséget ajánlott fel, de a városban levő orákulum ezt megtiltotta. 653-ban, amikor az arabok meghódították Rodosz szigetét, a kolosszus megmaradt részeit eladták egy szíriai zsidónak, aki a monda szerint 900 tevén szállította el.

  A gízai piramisok


A talán legismertebb ókori csoda, amelyről már minden ember hallott, és minden ember ismer, a gízai piramisok. Név szerint: Kheopsz, Kefren, és Menkaure síremlékét fedi a gízai piramisok elnevezés. Köztük a legnagyobb Khufu(=Kheopsz) fáraó piramisa, amely a Kr. e. 2650-ben épült, és amely eredetileg 156 méter magas volt; azonban mára már "csak” 135 méteres magasságával tör az ég felé. Egészen a XV. századik a világ legmagasabb építménye. Magassági rekordját a strasbourgi székesegyház döntötte meg. Méretei (magasságán kívül is) lenyűgözőek. Oldalai 232 m hosszúak, felülete 54 000 m2és kb. 8 milliárd kg a tömege. Északi oldaláról járat vezet alá a központi sírkamrába, melyhez két légcsatorna viszi a friss levegőt. Sajnos a kamrát már az ókorban kifosztották, a gúla külső borítását pedig az iszlam Kairó építéséhez elhordták a középkorban. Ezért lépcsős ma a piramis, amit nem kis fáradság árán meg is lehet mászni. Mind a mai napig kutatásokat végeznek az esetleges titkos járatok, sírboltok és kamrák felfedezésére. A Nagy Piramis a legrégibb a hét csoda között, és az egyetlen, amely ma is látható. Körülbelü 2650 évvel Krisztus születése előtt épült, Khufu fáraó síremlékeként. Azóta birtokolja a "Világ legmagasabb építménye" címet. A munkálatok körülbelül húsz év alatt fejeződtek be. A piramis, ahogy említettük, eredetileg a fáraó síremlékének készült, ezért Hufu fáraó piramisa néven is ismert (bár a fáraót végül nem ide temették)

.Érdekességek: 

1. A fáraó sírkamrája pontosan a Baktérítőn fekszik, oldalai a 4 égtáj felé néznek.
2. A piramis méretéből ki lehet számolni a Föld átmérőjét és méretét.
3. A piramis minden sarka egyforma magasságban (egy centiméter eltérés sincs közöttük) helyezkedik el a tengerszint felett. 
4. A három gizai piramis pontos mása az Orion csillagkép három csillagának, és a sírkamrából kivezető nyílások is mind az Orionra a Szíriuszra, az Alpha Draconisra és a Beta Draconisra mutatnak. 
5. A piramison nincs rajta a fáraónak egyetlen hieroglifája sem, csak egyéb feljegyzésekből tudjuk, kihez tartozik az építmény. 
6. A 2.300.000 kőtömböt, amelyből a piramis felépült, mai tudásunk szerint az egyiptomiak nem tudták kifaragni. Nem volt hozzá szerszámuk. Vagy mégis rendelkeztek vaseszközökkel? 

  Szeramisz függőkertje

Szeramisz függőkertje a valóságban a Kr. e. 600 körül Nabukodozor babiloni király által emeltetett kert, amelyet a király kedvenc háremhölgye, Amytis számára készült. De hogy akkor hogyan jött a képbe Szeramisz? A történészek szerint úgy, hogy Szeramisszal a főszerepben jobban hangzik a legenda. Magát az építményt az előző századfordulón egy német régész, bizonyos Koldewey megtalálta és kiásta, s ezzel a tettével a mítosz valósággá vált. Kiderült ugyanis, hogy nem volt olyan különleges ez a kert. A Babilont körülölelő 25 méter magas fal belső oldalán terült el, öt szinten. Leginkább a hegyvidékeken ma is sűrűn látható teraszos művelésű területekre hasonlított lépcsőzetesen kialakított kertjeivel. A kert 7 és fél méterre nyúlt túl a városfalon belül; egy-egy terasz szélessége pedig 13 és fél méter volt. Úgy tűnik tehát, Szeramisznak semmi köze nem volt hozzá, és még csak függőkert sem volt, csupán támfalakon álló teraszos park.Összevetve a feljegyzéseket tehát, a kert azért épült, hogy felvidítsa Nabú-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor) honvággyal telt feleségét, Amüthiszt. Amüthisz, a médek királyának leánya, összeházasodott Nabukodonozorral, hogy szövetséget kössön a két nemzet. Ahonnan ő jött, ott a föld tiszta zöld és sok a hegy, ellenben Mezopotámiával (Ázsia délnyugati részén fekvő ország), ami nagy, sivatagos terület. A király eldöntötte, hogy épít egy olyan építményt, ami úgy néz ki, mint a médek néhány épülete; egy mesterséges hegy, ami tetején egy függőkert helyezkedik el. A függőkertnek feltehetően nem volt igazi „esése”, hanem ezt a felfüggesztést kábelekkel és kötéllel oldották meg.
Egy másik elképzelés szerint a függőkertek az Eufrátesz partján épült teraszokon álltak, és a folyóból szivattyúk segítségével látták el vízzel. Babilon ásatója, Robert Koldewey a 19. század végén e teraszok alapjait vélte felfedezni. Más kutatások azonban a ninivei északi palotából előkerült, Szín-ahhé-eriba (Kr. e. 704 – 681) asszír király ninivei palotájának környékét ábrázoló domborműveken vélnek felfedezni egy "függőkert"-rendszert. A legenda szerint a 6. században Nabukodonozor babilóniai király, honvággyal küzdő hitvese kedvéért vízeséssel, sűrű növényzettel, 7 színtes kertet alkottatott. Bár a hét szint mindegyike egy önálló kertrésznek számított, a szintezett struktúra mégis egy egységes egésszé fogta össze az építményt. Miután a vízelvezetés megoldottá vált, következhetett a növények telepítése.

A teraszok szélére olyan növényeket ültettek, amelyek indái befutották a várfalat és lecsüngtek az alattuk lévő szintekig is.A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint például Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e.Ez az épület is az ókori Görögországhoz kapcsolódik, Halikarnosszoszhoz. Mauszolosz király és felesége, II. Artemiszia uralkodása alatt élte fénykorát az a görög város. A király síremlékét már élete folyamán elkezdte építeni, alighanem az egyiptomi királysíroktól merítve az ötletet. 50 m magas volt, és 36 oszlop tartotta, amelyek között oroszlánok szobrai "álltak őrt”. A belső térben egy cella húzódott, a tetején pedig a királyi pár szobra állt. Sorsa a XII. század környéken beteljesedett: lerombolták, és a darabokat elhordták építőanyagnak. A királyi pár szobra azonban még mindig látható a mai British Museumban.

  Mauszolosz király síremléke

Ez az épület is az ókori Görögországhoz kapcsolódik, Halikarnosszoszhoz. Mauszolosz király és felesége, II. Artemiszia uralkodása alatt élte fénykorát az a görög város. A király síremlékét már élete folyamán elkezdte építeni, alighanem az egyiptomi királysíroktól merítve az ötletet. 50 m magas volt, és 36 oszlop tartotta, amelyek között oroszlánok szobrai "álltak őrt”. A belső térben egy cella húzódott, a tetején pedig a királyi pár szobra állt. Sorsa a XII. század környéken beteljesedett: lerombolták, és a darabokat elhordták építőanyagnak. A királyi pár szobra azonban még mindig látható a mai British Museumban.likarnasszoszi mauzóleum, Mauszólosz királyi helytartó síremléke a kis-ázsiai Halikarnasszoszban. Az épület a mauzóleum nevet a király Mauszólosz után kapta.
Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377 – 353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte.

A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt, amely a mai Törökország egyik turistaparadicsoma és Bodrum a neve. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. A helytartó a testvérét, Artemisziát vette feleségül. Elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára. Olyan síremléket szeretett volna, amely halála után sokáig emlékezteti a világot a hatalmára.A király még a síremlék elkészülte előtt, i. e. 351-ben meghalt, így felesége, Artemiszia irányította a munkát, de az építkezés közben maga is meghalt, s így az épület mindkettejük síremléke lett. A mauzóleum leírását Idősebb Plinius tartotta fenn, de az általa adott kép a pontos rekonstrukcióhoz elégtelen.